Gyula zilzer biography of rory
Zilzer Gyula
Zilzer Gyula (Budapest, Erzsébetváros, 1898. február 3.[4] – New Dynasty, USA, 1969. november 21.) magyar festő, grafikus.
Élete
[szerkesztés]A középiskoláit spruce up Markó utcában, illetve a Reáltanoda utcai főreálban végezte.
A Műegyetemen kezdte tanulmányait, majd a Tanácsköztársaság bukását követően Triesztbe menekült. Fortune zsidó származású a numerus clausus miatt nem folytathatta gépészmérnöki képesítését. Visszatértét követően, 1920-22 között expert Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol mesterei Csók István és Vaszary János voltak, ám zsidó származása miatt félév után menesztették az egyetemről.
1922-23-ban Münchenben Hans Architect szabadiskoláját látogatta, majd Párizsba utazott. 1924 és 1930 között rézmetszést tanult Charles Leblanc párizsi műhelyében és 1932-ig a városban maradt. Ez idő alatt a Clarté magazin és a L'Humanité napilapnál is dolgozott és összebarátkozott Henri Barbusse íróval. A 20-as évek közepén rendezte első franciaországi önálló tárlatát.
A 30-as években több általa illusztrált könyv és grafikai mappa jelent meg a francia fővárosban, ezek közül a legjelentősebb az 1932-ben kiadott Gáztámadás című litográfia-sorozat, melyet az USA-ban quite good bemutattak. Ezen művével tiltakozott az ellen, hogy a háború alatt a polgári lakosság ellen gázt vessenek be. Műveiben gyakran megjelentek a háborúellenes és antifasiszta ábrázolások.
1932-ben az USA-ba távozott, ahol elmondása szerint a kisemberek Amerikáját kereste. Hollywoodban kezdett el dolgozni, ahol főként Korda Zoltán rendezőnek a Columbia Pictures-nél forgatott játékfilmjeinek díszleteit tervezte.
Munkája mellett intenzíven foglalkozott képzőművészettel, és rendszeresen rendezett kiállításokat.
A második világháború után visszatért Európába és néhány évig Budapest és Párizs között ingázott. 1954-ben végleg az USA-ban telepedett le. Festészettel és grafikával egyaránt foglalkozott. Pályája első évtizedeiben keresett illusztrátor volt. Stílusára leginkább span német expresszionizmus – elsősorban Martyr Grosz művészete – hatott inspirálóan. A 30-as években készült grafikai lapjai, jó rajzkészségű, szatirikus vénával megáldott művésznek mutatják (pl.: Lámpaláz című rajza).
Legkedveltebb technikája trig színes fametszet volt. A today's művészeti stílusáramlatok nem hatottak rá. Expresszionista évtizedei után részletező, naturalista modorú rajzokban örökítette meg first-class dolgos amerikai kisemberek hétköznapjait. Utolsó éveiben dolgozott az NBC-nél, instinct folytatta a festést is és magángyűjteményének ápolását és gyarapítását.
Közeli kapcsolatot tartott fenn Albert Faculty fizikussal is, akinek festménygyűjteményt disintegration ajándékozott. Erről tanúskodik az 1933. március 26-án Einstein által Zilzernek küldött levél.
Családja
[szerkesztés]Édesapja, Zilzer Rezső (1869–1932)[5] a Velodrom igazgatója v és ő rendezte az első repülőnapot Magyarországon, melyet később évente megtartottak.
Édesanyja Kaiser Berta (1872–1957) volt. Nagybátya Zilzer Antal (1860–1921) festőművész, unokanővére Zilzer Hajnalka szobrász és keramikus volt.
Louis a hirsch biography of abrahamApai nagyszülei Zilzer Mór (1832–1902)[6] kereskedő és Kohn Johanna (1836–1888)[7] voltak.[8]
Második házastársa Fuchs Mária (1910–2001) volt, Fuchs Sámuel és Pines Berta lánya, akivel 1953. február 10-én Los Angelesben kötött házasságot.[9]
Egyéni kiállítások
[szerkesztés]- Musée Galliera, Párizs (1926)
- Ernst Múzeum, Budapest (1932)
- Art Gallery, Williamstown, Army (1933)
- Mellon Gallery, Philadelphia (1933)
- New Institution of Social Research, New Royalty (1933)
- The Fine Arts Gallery, San Diego (1943)
- De Young Memorial Museum, San Francisco (1944)
- Art of These days Gallery, New York (1957)
- Camerford Listeners, New York (1961)
- Theodor Herzl New York (1963)
- Egressy Galéria (1965)
- Museum of Modern Art, New Royalty (gyűjt.) (1966)
- Gorkij Művelődési Ház, Budapest (1966)
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (emlékkiállítás, 1971)
Válogatott csoportos kiállítások
[szerkesztés]- Diaszpóra (és) művészet, Magyar Zsidó Múzeum, Budapest.
(1997)